*Amanda szemszöge*
Na igen hétfő van. Reggel kilencre a gimiben kell lennem. Ott háromig vannak az órák ezért utána mehetek a kávézóba. Most nyolc óra van. Mindig ez megy, kicsit már unom, hogy mindig ez megy. Reggel nagy kócosan felkelek aztán mehetek össze-vissza. Anyáék biztosan a kávézóba. Gyorsan felkaptam egy fekete cica nadrágot meg egy rózsaszín mintás felsőt és már mentem is lefelé. Daniel pont evett.
-Anyáék már elmentek?-én miközben a cipőmet húztam felfelé.
-Aha. Ott van az asztalon egy levél.-mondta Daniel kicsit félelmetesen.
-Oké. Akkor én indulok te meg menjél a suliba és ne merj lógni, mert az én felelősségem lesz.-mondtam az ujjammal fenyegetve majd elolvastam a levelet.
"Szia kincsem. A hűtőben találsz reggelit és tanítás után gyere be a kávézóba."
Sejtettem. Mindig ez van. Szerintem nem kellene mindig újraírni, mert mindig ez áll rajta. Na mindegy. Megvártam míg az öcsém elindul suliba, mert mostanság mindig átvág. Majd bezártam az ajtót és én is elindultam. Muszáj busszal járnom, mert még nem tettem le a forgalmit. Biciklizni meg nem akarok. Ezért gyorsan felmutattam a bérletemet és leültem. Elővettem a táskámból egy könyvet. Történelem. Oh tényleg. Tegnap nem jutott rá idő átnézni. Ma meg már írunk. Ajj. Ez a pincérkedés teljesen kikészít. Na de ez van. Megérkeztem a suliba. Oh. Ne. Elkéstem. Gyorsan szaladtam amíg csak tudtam, de nem láttam senkit a folyosókon. Sóhajtottam egyet majd bekopogtam a terembe.
-Elnézést a késésért tanár úr. Nem fordul elő még egyszer.-győzködtem a tanárt majd intett a kezével, hogy foglaljak helyet. Leültem Mia mellé. Gyorsan elő vettem a könyveket és most vettem észre, hogy mindenki előtt dolgozat van. Töri. A tanár odajött és letett elém egyet. Majd elment és leült a tanári asztalhoz. Én meg csak néztem körbe felé, hogy "Segítség, segítsetek nem tanultam!". Mondtam volna ha a tanár nem nézett volna állandóan. Volt vagy tíz feladat és én tudtam úgy összegezve egyet. Majd a tanár összeszedte. Végre. Kicsengettek. Már kezdtem unatkozni. Katettel és Miával kimentünk a suli parkjába.
-Látom nem jól indul a napod.-Mia majd leültünk egy padra.
-Nem. Most elintéztem egy egyest és még mehetek a kávézóba. Így sosem tudom le a sulit.-szomorkodtam.
-Oké akkor ma találkozunk a kávézóba és segítünk míg te tanulsz.-mosolygott Kate.
-Nem. Ez nem jó ötlet.-tudtam, hogy ez remek ötlet, de nem ugorhattam a nyakukba, hogy "Hé! Ez az! Végre nem kell ott rostokolnom!" Tudtam, hogy ez nekik lenne rossz.
-Amúgy nem akarlak lehangolni, de ma elvileg lesz egy buli. Így a sulisok. Tudod abban a bárban ami kb. 5 sarokra van.-Mia.
-Remek. Bár mint halljátok én nem megyek sehová.-szomorúan.
-Na jó egy próbát megért. De mi megyünk ha nem bánod. Amúgy meg remélem nem lettél ettől a hírtől idegesebb.-nézett rám Kate. Mintha azt várták volna, hogy felállok és szétverem az egyik padot.
-Nem.-próbáltam mosolyogni.
-Biztos?-Mia és félig megölelt.
-Nem.-mondtam hamisan.
Ezután bementünk vissza a gimibe. De a napnak még nincs vége. Hat óránk volt. Ez szerencsés eset. Egykor kicsengettek. Gyorsan elbúcsúztam Miáéktól és mivel, hogy úgy volt, hogy a házunktól két sarokra van a suli és a sulitól a kávézó meg még egy sarokra. Na ezt kicsit furán írtam, de mindegy. Szóval elindultam a kávézóba. Még jó, hogy nem tévedtem el, mert ott volt egy hatalmas tábla: Parkerék kávézója. Oh ez olyan ciki. Na mindegy. Bementem. Az öcsém a képét tömte az ebédjével.
-Fúj mi az?-kérdeztem elundorodva Danieltől.
-Spagetti Daniel módra.-mosolygott Daniel.
Na jó én ettől gyorsan elmegyek. Az öcsém sem normális. Spagetti Daniel módra. Ami annyit tesz: kézzel enni. Undorító, nem inkább kiakasztó. Majd bementem én is az éttermi konyhába és ettem egy kis spagettit. (Nyugi nem abból) Majd anyával találtam szemközt magam aki rögtön azzal jött, hogy kezdhetek dolgozni. Na szép tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése