*Amanda szemszöge*
Szóval leültem és sírni kezdtem. Még nincs itthon senki. Egyedül vagyok.
Kb. Így nézhettem ki. Gondolkoztam a dolgokon. Ma rájöttem hogy a szüleim meghaltak. Repülőgép szerencsétlenségben. Engem itthon hagytak? Miért nem vittek magukkal? Akkor velük lehetnék. De akkor nem ismertem volna meg Harryt, Miát, Danielt meg a többieket.. Ez olyan rossz. Engem is el kellett volna vinniük. Miért nem tették? Mintha tudták volna hogy mi lesz vagy ilyesmi. Nem ez képtelenség. De ez akkor sem nyugtató. Elveszítettem őket és azt sem tudom hogy néztek ki vagy ilyenek. Nem hallottam a hangjukat és nem ölelhettem át őket. Miért nem? Rosszat tettek? Nem ez nem igaz. Az én szüleim biztosan jó emberek voltak. Vajon hogy nézhettek ki? Anya, vagyis Molly soha nem mesélt nekem a nővéréről. Kérnem kellett volna egy képet. Igen kérek egy képet de nem most. Most még felállni sincs kedvem. Inkább ülök a sötétben és sírok. Ebédelni sincs kedvem. Hagyjon mindenki békén. Nem megyek suliba és nem csinálok semmit. Itt fogok ülni és a szüleimen gondolkodom. Kik lehettek ők? Mit dolgoztak? Volt közük a kávézóhoz? És van egy videó vagy egy fénykép amin velük vagyok? Meg kell tudnom. Igen holnap nem megyek suliba és keresek ilyen emlékeket. Most csak ezek járnak a fejemben és a sírástól eléggé is fáj. Hallottam hogy csöngetnek. Biztos a fiúk. Jöjjenek be ha akarnak. Be is jöttek és hallottam hogy: "Amanda itthon vagy?" meg hogy: "ha igen akkor a szobájában mert itt a cipője.." Fel is jött Harry és rögtön látta hogy sírok.
-Mi történt? (kérdezte bájosan)
-Meghaltak.. (mondtam sírva majd megöleltük egymást és körülbelül még 10 percig öleltem)
Eközben bejöttek a fiúk és őket is végigöleltem.. Majd Harryvel magunkra hagytak..
-Bementem a kávézóba és Molly mondta hogy anya a nővére volt és a repülőgép lezuhant.
-És akkor te hol voltál?
-Otthon hagytak..
Elmeséltem Harrynek mi hogy történt és utána már próbált felvidítani.
-Tényleg. Terveztél nekem tetoválást?
-Aha..Ott van.De ezt inkább magamnak mert nem tudtam milyet akarsz. (és kinyitottam a naplómat és megmutattam neki)
-Akkor nekem nincs is? (kérdezte mókásan)-Nincs. (vágtam vissza)
-add csak akkor a kezed... (kezdett hülyéskedni..Majd ezen nevettünk és elkezdtünk firkálgatni a kezünkre mintha tetoválnánk. Hát ez a nap így telt el..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése