4*A rejtélyes csók..

*Amanda szemszöge*

Szerda van. Szokás szerint iskola és egész végig azt hallgattam, hogy így Zayn, úgy Zayn. Aztán elköszöntem Miától és elindultam a kávézóba. Ledobtam a táskámat és elmentem felvenni a rendelést. Oda mentem egy asztalhoz. Egy fiú ült ott. De nem ült hanem inkább aludt. Azt hiszem ő is bulin volt tegnap mint Mia, mert a suliban ő is elaludt. Megpróbáltam a tollammal felébreszteni mire felkapta a fejét.
-Khm.. Kér valamit?

-Öhm. Nem vagy igen. Hol vagyok?-kérdezte a kékes zöld szemű, göndör, barna fiú.

-Na jó én erre nem érek rá.-és már fordultam volna is el amikor felpattant a székből és leültetett az asztalhoz a másik székhez.

-Mit csinál? Mondja ha kér valamit nekem dolgom van.-álltam fel idegesen.

-Ja bocs csak a.. a plakát miatt jöttem.-meg hűlt bennem a vér, hát ennél a fiúnál van.

-Akkor ideadod?-kérdeztem izgatottan.

-Persze. Amanda Parker.-elővette és elolvasta a nevem.

Én legszívesebben kikaptam volna a kezéből, de mivelhogy olyan bolond voltam, hogy ráírtam a plakátra, hogy mindent kérhetnek csak kapjam vissza. Megpróbáltam kikapni a kezéből.

-Na. Ez nem szabályos.-majd rámutatott a plakátra: Mindent amit akarnak!

-Mit akar?-kérdeztem dühösen.

-Nem. Azt, hogy mit akarsz Harry.-gúnyolódott.

-Oké Harry mit akarsz?-már felégettem volna a szememmel.

-Csókolj meg.-mondta. (De.. Úristen csókoljak meg egy vad idegent? Na ez már túlzás.)

-Nem. Add vissza vagy tűnhetsz elfelé.-mutattam az ajtóra.

-Igen a füzettel együtt.-mondta perverzen.

Hát ennyit nem ér meg a füzet. Most mit tegyek? Én nem akarok ilyet megtenni. De már 10 éve meg van nekem a napló. De nem.. nem mellett döntöttem.

-Nem.-és felálltam.

-Akkor nem kell?-lóbálta előttem.

-Nem.-mondtam és elmentem az asztalok felé.

Kimentem még pár vendéghez majd leültem a pulthoz. Harry is odajött.

-Oké akkor kérek egy cappuccino-t.-mosolygott.

-Nem te nem kapsz semmit. Ha csak vissza nem adod.

-Akkor kérek egy panaszkönyvet.

-Oké boldogan. Úgysem szeretnék itt lenni életem végéig.-és odaadtam neki.

-Akkor ez esetben nem kérem.-és visszatolta.

-Na jó. Vagy elhúzol innen vagy én megyek el.

-Oké. Akkor maradok.

-Oké akkor helló.

Majd bementem. Szerencsére anya megengedte, hogy hazamenjek majd letéptem a falról a plakátot, felvettem a táskámat és kisétáltam az ajtón. Fél úton járhattam amikor valaki rám kiabált. Azt hittem valami őrült hajléktalan vagy ilyesmi, de Harry volt ott.

-Na nem kell?-kérdezte majd elkezdett felém szaladni, hogy utolérjen.

-Nem-ekkor már egymás mellett mentünk.

-Amúgy minek fontos ez neked?-Harry.

-Minek fontos neked, hogy elvedd a naplómat?-akkor megálltam és egymás előtt álltunk.

-Napló? Ez egy rajz füzet vagy hogy hívják.

-Neked igen nekem nem. Add vissza.

-Már mondtam az árát.-mosolygott majd én felpofoztam.

-Auh.. Te nem tudod ki vagyok?

-Nem érdekel. Add vissza. Ne kérj ilyesmit és add visszafelé.

A kezében volt és én alkalmasnak láttam az időt, hogy kikapjam a kezéből, de a magasba emelte.

-Oké. Hát így állunk?

-Azt hiszem. Akkor kell?-lóbálta én meg közben ugráltam.

-Add már vissza vagy sikítok!-kiabáltam.

-Nem. Amúgy miért nem akarsz te a kávézóban dolgozni?

-Hogy? Ez nem rád tartozik.-már nem ugráltam.

-Oké akkor vagy erre válaszolsz vagy adsz egy csókot.-perverzen.

-Egyik sem.

-Az egyik muszáj lesz.

-Akkor az első.

-Oké.

-Azért, mert a kávézó a családomé és én már több mint 5 éve besegítek nekik. Visszakapom?

-Nem.

-Miért nem? Hisz elmondtam.-felháborodva.

-Oké utolsó kérdés és ha nem jó a válasz akkor nem kapod vissza. Ki vagyok én?

-Hát ez könnyű. Harry. Egy utálatos, perverz fiú aki szereti idegesíteni az embereket. Visszakapom?

-Te tényleg nem tudod?

-Akkor nem kapom vissza?

Majd tovább sétáltam. Elég ebből az egészből. Inkább nem kell a füzetem. De ekkor váratlanul megcsókolt, és én reflexből ellöktem.

-Oké. Megvan a fizetség.-és ideadta a füzetet.

-Többé ne lássalak és ne merj semmit sem ellopni.

De ekkor már a levegőbe beszéltem, mert eltűnt. Megnéztem a füzetemet és az egyik oldalon ez állt: Harry a füzet tolvaj és egy telefon szám.

Remek még össze is firkálta. Majd hazamentem és elaludtam.