2*Kinél van?

Hát igen. Gyorsan megebédeltem és felvettem a kis kávézós köpenyt. Kicsit nagyon utálom. Ezért nem vettem fel. Kivittem pár kávét meg ilyesmit, aztán meg láttam az ajtóban Miát és Katetet. Rögtön oda mentem.

-Nem úgy volt, hogy már a bulin vagytok?-kérdeztem mosolyogva bár sajnáltam, hogy én nem mehetek.

-Hát, de csak gondoltunk benézünk. Amúgy ha mégis meggondolnád, ahogy mész hazafelé abban az utcában lesz.-mondta Mia.

-Oké. De nem hiszem, hogy megyek. Amúgy csinosak vagytok.-néztem rájuk.

-Kösz. Sokat gondolkoztam rajta. Na akkor mi indulunk. Holnap a suliban találkozunk. Vagyis nem, mert Kate most tudta meg, hogy a tánc miatt kimehet New Yorkba gyakorlatozni.-Mia.

-Oh. Gratula. De majd hívj.-mosolyogtam majd megöleltem Katetet.

-Oké mindenképp hívlak, de szerintem induljunk Mia ha még időben meg akarjuk hallgatni azt a meglepetést.-Kate.

-Meglepetés? Olyan is van?-nevettem.

-Állítólag. Csak annyit tudunk, hogy valami fiú banda.-Mia.
Elköszöntek majd vissza mentem pincérkedni.

Így telt el a délután. Este összepakoltam és elindultam. Most gyalog. Már nem ment busz. Anya meg hazavitte a kocsival Danielt. Becsuktam a kávézót és elindultam hazafelé. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót majd bekapcsoltam a Little Mix - DNA-t, hogy egy kicsit feldobjon.

Majd tovább mentem. Eszembe jutott, hogy hazafelé menet biztos meg látom a bulit. Meg is láttam. Kicsit megálltam, de nem volt kedvem bulizni. Most nem. Túl álmos vagyok. Majd tovább mentem. Aztán egyszer csak mintha elestem volna. De várjunk csak. A földön fekszem és a könyveim meg a földön. Gyorsan kikaptam a fülhallgatót és zsebre dugtam a telefonomat. Körbenéztem és azt láttam, hogy egy ember nekem jött. Aztán megláttam. Leguggoltam, hogy visszapakoljak a táskámba és érdekes módon az az ember is leguggolt. Sikerült mindet felvennem és az a valaki is a kezembe nyomott egy könyvet. Kicsit néztük egymást. Láttam, hogy be van rúgva. Azt hiszem. Aztán elindultam hazafelé. Hallottam, hogy azt mondja bocsánat. Hátra néztem. Hát kicsit félelmetes, de azt mondtam semmi baj. Folytattam utamat hazafelé. Már nem hallgattam zenét. Teljesen csöndben haladtam hazafelé. Végre megérkeztem. Bementem, lehúztam a cipőm és felmentem az emeletre a szobámba. De..

-Kicsim várj csak. Bezártad a boltot?-anya vacsorázás közben.

-Igen.-mindig ezt kérdezi, már meg sem kellene várnom míg megkérdezi.

-Jó akkor pakolj le és gyere vacsizni.-anya.

Felmentem. Lepakoltam majd visszamentem vacsorázni. Egész végig azt kellett hallgatnom, hogy a kis öcsém milyen jó tanuló meg minden. Aztán apa kérdezte meg, hogy milyen volt a napom. (Igen apa te gondolsz rám) Én egy igennel feleltem majd felmentem az én kis 'kuckómba". Gyorsan néztem egy órarendet és elkezdtem bepakolni. Állj. Hol a.. Elkezdtem kutakodni a rajz füzetem után. Gyorsan megnéztem a szekrényben, de sehol nincs. Ezután lerohantam.

-Anya, apa, Daniel? Hol a füzetem?-kérdeztem kicsit kiborulva.

-Nem láttam.-apa.

-Én sem.-anya.

-Daniel? Hol van?-kérdeztem az öcsémtől indulatosan.

-Nem tudom. Most igazat mondok tényleg nem láttam.-de most úgy mondta, hogy hittem is neki.

Majd felmentem vissza a szobámba. Ledőltem az ágyamra és elkezdtem gondolkodni. Reggel biztos, hogy betettem, hisz én voltam itt a legutolsó aki elindult. A buszban nem vettem elő csak a törit. A suliban rajzoltam, de ott is eltettem, mert még én mentem ki utoljára, hogy eltehessem. Nem. Hol lehet? És ekkor leesett. Az az ember. Amikor nekem jött. Biztosan nála van. De már nem kereshetem meg, mert a gondolkozásom 11-ig tartott. Miután észbe kaptam gyorsan felvettem a pizsamát és lefeküdtem aludni. Milyen egy szerencsétlen vagyok. 

Igazság szerint napló, de nekem a rajz egy titok. Senki sem tudja csak én. Ezt szeretem benne. Nem tudom most kinél van de remélem visszakapom.