*Amanda szemszöge*
Péntek van. Felkeltem. "Hol vagyok?" ez volt az első mondatom. Miután rájöttem, hogy Harryéknél. Eszembe jutott az a sok rossz ami történt velem. Persze Harry is amint azt mondja van jó oldala is. Így próbáltam el hessegetni a gondolatokat. Gyorsan felvettem egy Love-os felsőt és egy farmert. Aztán amikor végeztem a reggeli dolgaimmal, lementem. Ott volt már mindenki.
-Jó reggelt.. (köszöntem)
-Jó reggelt neked is.. (Harry és megcsókolt)
-Akkor most te gimibe jársz még? (Zayn kérdőn)
-Gimibe? (Niall, hát ő nem tud semmit a kajáláson kívül)
-Igen gimibe..De már csak idén.. (Jelentettem be boldogan)
-ha nem buksz meg.. (nevetgélt Louis de bevágtam volna neki egyet kár hogy távol ült tőlem (amúgy nem lennék rá képes)
-Kedves vagy de nem.. (vágtam neki vissza)
Még beszélgettünk egy kicsit reggeli közben aztán felmentem a cuccaimért. Majd amikor leértem:
-Azt kell cipelned? (kérdezte Niall mint aki nem járt iskolába)
-Igen, de szerintem te csak akkor cipelnéd ha tele lenne kajával. (mondtam mire a többiek megtapsoltak)
-Oh tanulsz te tőlem.. (nevetett Louis)
-Az biztos.. Akkor indulok. jó? (kérdeztem és a többiek furán néztek rám)
-Oké ott a kocsim kulcsa.. (mondta Harry mire én elnevettem magam)
-Harry ne hülyéskedj én nem tettem még le a forgalmit.. (néztem rá kicsit furcsán)
Harry éppen narancs levet ivott amikor mondtam és hát majdnem félrenyelt. Gyorsan odamentem és megkérdeztem jól van-e.
-Igen, de akkor te hogy mész suliba? (már nem fuldokolt)
-Hát nem tudom. Eddig gyalog jártam és innen sincs messze a gimi.. (mosolyogtam)
-Biztos ne vigyelek el? (Harry)
-Ne. Nem kell. Úgyis koncert meg ilyenek. És jobb ha indulok.. (nevettem rájuk majd mindenkinek adtam egy puszit és megcsókoltam Harryt)
-Oké. Akkor ma későn jössz haza.. (Harry célozva ezzel az ígéretemre, hogy beszélek anyuékkal)
-Igen.. Megpróbálom elintézni a dolgot.. (mondtam, majd elindultam)
Most nem buszoztam, mert közelebb volt a suli. Megint hallgattam egy kis Little Mix-DNA-t.
Majd nemsokára megérkeztem. Bementem és Mia ott volt.
-Jajj végre.. mesélj... Harry meg te.. szóval hogy találkoztatok ti össze? (mint aki le akarná tépni a fejemet)
-Hát amúgy szia..és már ezt mondtam.. nem emlékszel?..hát hogy elvesztettem a naplót és ő visszahozta.. (világosítottam fel)
-Aha értem.. és akkor bejelentitek a sajtónak? (én elképedtem)
Tényleg a sajtó. Most esett le, hogy egy olyan ember a barátom akit több milliárdan ismernek.. Hogy jött ez nekem össze?. Őrület... De nézzük a jobb oldalát.. (már Harrys leszek itt: "nézzük a jobb oldalát"..) Örülök és ennyi.. Gondolkodásomból Mia keze zökkentett ki amint integet előttem..
-Ja.. hogy?..kérdeztél valamit?
-Inkább te szállj le a földre.. (nevetgélt)
Még sokat beszélgettünk és eljött az a pont ahol erősnek kellett lennem. El kell mennem a kávézóba beszélni anyáékkal. El is indultam.. Bekapcsoltam egy kis rockot hátha felvidulok.. Nem hiszem hogy sikeres volt a dolog de bementem a kávézóba.. Daniel rögtön megölelt. Ezt sem hiszem el. az én kis "öcs"..na mindegy hagyjuk..Szóval tud ő jó is lenni.
-Figyelj anya hol van? (kérdeztem tőle)
-Bent a konyhában..
-Figyelj kivinnél addig pár dolgot a vendégeknek hogy tudjak beszélni any.. anyával?
-Aha..oké..értem..akkor hol a jegyzet füzet? (én rámutattam a pultra majd bementem anyához)
Ő is rögtön öleléssel fogadott..
-Oh hogy végre látlak.. Hol voltál? Hol laksz? Mia mondta hogy egy új barát nődnél laksz.igaz ez? (aggódva)
-Öhm.. szia anya és a barátomnál lakok.. (mondtam összezavarodva)
-Barátod? Van barátod? (meglepődve)
-Ja hát rosszul mondtam barát nőmnél.. (de itt elpirultam és ezt észrevette)
-Mondd nyugodtan.. (nézett rám)
-Anya de nem ezért jöttem... (oh. kikotyogtam. Már késő)
-Hogy hívják? (érdeklődően)
-Anya én azért jöttem, hogy megbeszéljük a dolgokat..
-Jó.. Mit akarsz tudni?
-Azt hogy kik az igazi szüleim..
Anya nem mondott semmit...
-Válaszolj..-Meghaltak..
-Biztos hogy nem hazudsz nekem megint? (és már gyűltek a könnyek)
-Nem. Sajnos nem..
-Hogy történt?
-Hát..Az úgy volt hogy ismertük őket.. ő volt az én nővérem..
-Nővéred? Úramisten akkor te vagy a kereszt anyám?
-Igen..
-És az apám?
-Ő is rajta volt a gépen....
-Gépen? Repülőgépen? (itt már tényleg eltört a mécses)
-Igen.. Téged itthon hagytak mert még kicsit voltál.. Körülbelül 3 éves.. Ők pedig elmentek a nagymamádhoz.. vihar volt és lezuhantak.. Aztán kaptuk a híreket hogy mi történt. Én magamhoz vettelek.. És most itt vagyunk.
Én nem mondtam semmit csak sírtam. Anya próbált vigasztalni.
-Majd hazamegyek a cuccaimért és hívlak..
Ez volt az utolsó mondatom majd elindultam a "banda házba". Ledobtam a cipőmet és felrohantam a szobámba. A táskámat lelöktem az ágyra én meg leültem az ágyam mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése