16*Séta..

*Kate szemszöge*

Így Niall hazakísért. Úton hazafelé sokat beszélgettünk. Ő kérdezgetett rólam, én pedig róla.

-jó akkor egyet én egyet te. (vetettem fel ezt a csodálatos ötletet)

-Oké. (mosolygott)

-Te tényleg ír vagy?

-Igen. (csodálkozott a kérdésen)

-Öhm. Mond el őszintén lenne-e kedved eljönni..mondjuk velem sétálni?

Hallottam hogy Niall autója leállt.

-Most? (néztem rá miközben a kocsikulcsot billegette előttem)

-Oh Hát..nem is tudom.. Muszáj lesz engedelmeskednem mert így soha nem jutok haza.

Magamban azt gondoltam biztosan éhes, de ezt nem mertem neki mondani, mert féltem hogy esetleg megharagszik. Aztán kiszálltunk. Észrevettem hogy pont egy park mellett vagyunk. Tudtam hogy ez nem lehet véletlen. De erről sem szóltam.. Egymás mellett sétáltunk.. Igaz hogy nyár van de még a lélegzetem is látszott. Ezt sóhajtásomkor Niall is észrevette.

-Ennyire fázol? (ennél a mondatnál legszívesebben otthagytam volna)

-Hogy fázok-e? Nem tudom kinek az ötlete volt hogy sétáljunk. Niall egyszer csak megállt és a dzsekijét a hátamra tette. Itt már tényleg rosszul éreztem magam hogy alig ismerem még és eljövök vele este 9 körül sétálni.

-Oké én jövök.. Miért haragudtál meg Liamre azon hogy te állítólag sokat eszel?

Niall furcsán nézett de válaszolt és én figyelmesen hallgattam.

-Jó kérdés..nem is tudom..Liam mindig is szeretett viccelődni. Nem tudom hogy de én soha nem fogom megszokni ezt a sztár életet..

-Hát válaszként ennyi is megteszi.. (gondolkoztam el)

-Kevesen tudnak rólam ilyet mondani..

-Jaja a híres Niall Horanről.. (viccelődtem)

-Na ja..

-Jé ott egy kávézó.. (és mindketten elnevettük magunkat)

-És ha bemennénk?

-Tudtam hogy megkérdezed.. (nevetgéltem tovább)

Ezután bementünk. Én még mindig Niallen nevettem. Ő aztán tényleg tud bármikor enni.

-Kérnek valamit? (jött a felszolgáló)

Én elnevettem magam és szerintem bolondnak is nézett a felszolgálólány..

-Oké akkor..ne nevess..kérünk kettő kávét... és két szelet tortát.mindegy milyen.. (mondta és ő is a nevetés szélén volt)

A következő pár percbe Niall egész végig mondogatta hogy ne nevessek de ettől még jobban nevettem..

-Itt van.. Két kávé és két szelet torta..

-Köszönjük. (mondtuk egyszerre)

Éreztem hogy megint nevetni fogok. De most Niall is velem nevetett. Evés közben is beszélgettünk.

-A tortáról jut eszembe neked mikor van a szülinapod? (Niall)

-Február 16. Neked?

-Szeptember 13.

Én inkább a kávét iszogattam amikor majdnem félrenyeltem..

-Azt még megeszed? (kérdezte)

De amikor ezt meghallottam véletlenül kiköptem a kávét és hát szegény Niall felsőjén kötött ki..

-Oh..Bocs..Nem akartam..Bocs..Tényleg.. (Egy szalvétával törölgetni kezdtem de megint elnevettem magam és abbahagytam a törölgetést)

-Most mi van? (kérdezte a nevetésemre utalva)

-Semmi csak várhattál volna míg lenyelem.. (megint nevetni kezdtem)

-Most az egyszer igazad van.. (nevetett ő is)

Aztán egy fél perc múlva abbahagytuk a nevetést és Niall ránézett a tortára.. Már nem nevettem rajta de belül tudtam hogy ezen még 50 éves koromban is nevetni fogok. Szegény Niall felsője meg tiszta kávé.. Niall hívta a felszolgálót és kifizette a kávét meg a tortát és elindultunk az autó felé.. Megint át a parkon.. Megint felvettem Niall felsőjét... Egymás mellett sétáltunk és egyszer csak Niall megszólalt..

-Hullócsillag!!! (felmutatott az égre)

-De jóó.. Kívánjunk valamit..

Én becsuktam a szemem és... Niall közben megcsókolt.. Én nem ellenkeztem...

-Leszel a barátnőm? (kérdezte Niall)
-Igen.. (mondtam boldogan)
Bár nem láttam az arcát olyan sötét volt. Annyira örülök. Aztán hazavitt és telefonszámot váltottunk. Amint hazaértem észrevettem hogy Mia megint nem alszik itthon. Így hát mosolyogva feküdtem le és amikor már feküdtem volna le jött egy sms. Rögtön láttam ki írta mert a kávézóba lefotóztuk egymást. Niall.. az sms rövid volt és mégis sokat mondó:

Szeretlek.

Én is visszaírtam:

Én is.